Videóvágó vállalkozásból asztalos workshop - a Fatipli Műhely története

Mi inspirált, hogy saját vállalkozásba kezdj?

A Fatipli Műhely előtt szabadúszó vágóként dolgoztam, és valahogy már akkoriban sem vágytam arra, hogy beüljek fixen egy nagyobb stúdió vágószobájába. Szabadúszóként meg tudtam válogatni a munkáimat, ami persze azzal is jár, hogy nem számíthat az ember fix havi fizetésre - akárcsak egy vállalkozásnál. Amikor kiábrándultam a filmezésből és szakmát váltottam, fel sem merült bennem, hogy elmenjek egy asztalosipari vagy bútorgyártó céghez alkalmazottnak. Túlságosan korlátozva érezném magam, hiányozna az a szabadság, amit az egyéni vállalkozás biztosít számomra. Ebben a formában ki tudok teljesedni, a kreativitásomat is meg tudom élni a tervezési folyamatok során, ami egy beosztott szerepkörben nem feltétlenül valósul meg. Igazából így is nőttem fel, vállalkozó családban: gyerekként láttam, ahogy apukám az alkalmazotti szerepkört hátrahagyva saját céget alapított, ez hatott az én személyiségemre is.

Vállalkozónőként milyen kihívásokkal találkozol?

Szerencsére egyre ritkábban származik hátrányom abból, hogy nőként próbálok érvényesülni egy alapvetően férfiak uralta szakmában, de eleinte akadtak nehézségek. Előfordult, hogy teljesen fogalmatlannak néztek a barkácsboltban, mert az eladó nem ismerte azt a terméket, amit kerestem. Máskor Tiktokon kaptam olyan hozzászólást egy videóm alá egy kedves kommentelőtől, hogy lehet, hogy jól dolgozom, de ő biztos nem rendelne tőlem bútort, mert nő vagyok. Ezek az élmények képesek eléggé aláásni az ember önbizalmát, főleg, ha kezdő vállalkozónőként éled meg ezeket a helyzeteket. Mostanra, úgy érzem, szedtem magamra annyi magabiztosságot, hogy nem akadok fenn hasonló helyzeteken. 

Számodra mik a vállalkozói lét előnyei?

Az egyik előnye ugyanaz, ami a hátránya is: a szabad időbeosztás. Ennek sokszor persze az a vége, hogy késő estig vagy hétvégén is a műhelyben vagyok, de igyekszem egyre jobban odafigyelni rá, hogy legyen szabadidőm is. Emellett egyéni vállalkozóként lehetőségem van megvalósítani a saját ötleteimet is a megrendelések mellett, szabadon kísérletezhetek új szolgáltatásokkal is. Nehezen maradok meg egy helyben, úgyhogy az is jól jön, hogy mindent magamnak intézek a műhelymunka mellett: alapanyagbeszerzés, felmérés, social media tartalmak gyártása, beépítés, tervezés stb. Mondjuk ez fárasztó is tud lenni hosszú távon, olyankor igyekszem kis szünetet tartani valamiben, nehogy túlságosan kimerüljek.

Milyen indíttatásból jelentkeztél a Visa She’s Next programjára?

Úgy éreztem, szükségem van egy külső löketre, egy új impulzusra annak érdekében, hogy továbbléphessek a vállalkozásomban, és megvalósíthassam azokat a terveimet, amikkel egyedül nehezen haladtam egyről a kettőre. Elsősorban a mentorprogramban láttam meg azt a lehetőséget, amiből igazán profitálhattam hosszú távon is. Régebben nagyon szerettem együtt gondolkozni másokkal, ami az egyéni vállalkozásomból értelemszerűen hiányzott, ahogy a folyamatos visszajelzés is. Úgy kalkuláltam, hogyha sikerül bejutnom a döntőbe, az már ad egy hatalmas plusz löketet és megerősítést, hogy igenis van értelme annak amit csinálok, és érdemes foglalkozni azokkal a terveimmel, amiket addig a fiókomban őrizgettem. A győzelemmel ezek a fiókban őrizgetett tervek szépen lassan elkezdtek megvalósulni, ez a Visa nélkül biztosan nehezen sikerült volna.  

Hogyan segítette vállalkozásod fejlesztését a program keretein belül megvalósuló mentorálás?

Tavaly sokat dolgoztam egyedül, így idővel azt vettem észre magamon, hogy kezdek belefásulni a vállalkozói magányba. Már nem tudtam úgy lelkesedni egy-egy ötletemért, mint korábban, és nem is vetettem bele magam olyan lelkesedéssel az új projektekbe. Hiányzott valaki, akivel közösen tudok gondolkozni, akivel megoszthatom az ötleteimet. Hiányzott a visszajelzés. A mentorprogram hatalmas segítség az ehhez hasonló vállalkozói magány leküzdésére. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan empatikus mentort kaptam magam mellé, mint Laczkó Zsuzsa, akire akár a vállalkozásom keretein kívül eső, személyes elakadásaimban is számíthatok. Vele pár hetente találkozunk, és átbeszélünk minden, a vállalkozást és a fejlődést érintő aktualitást. ADHD-sként ez hatalmas segítséget jelent nekem abban, hogy hatékonyabban tudjak dolgozni, valamint menedzselni a futó projekteket.

Ami a fejlődést illeti, a mentorálásnak hála végre sikerült megvalósítanom azokat az asztalos workshopokat, amik a pályázatom gerincét adták. Ezeket valamikor 2021 nyarán találtam ki, és 2,5 év alatt nem haladtam a megvalósításukkal. Az első mentortalálkozótól számított 3 hónapon belül viszont már meghirdettem az első workshopot. Nekem rengeteget számított az, hogy le tudok ülni valakivel rendszeresen egy pár órás brainstormingra. Most pedig már az üzleti tervemen dolgozunk, ami az én szememben olyan, mint egy sokismeretlenes matekpélda, amivel egyedül kínkeservesen boldogulnék csak.

Mit viszel magaddal a támogatási szakasz lezárása után?

Remélhetőleg azt a lendületet és gondolkodásmódot, amit az elmúlt fél évben sikerült felépíteni Zsuzsa és a program segítségével. Egy vállalkozás életében idővel újra és újra előfordulhatnak nehezebb időszakok, viszont a jövőben egy ilyen hullámvölgyben tudok majd olyan eszközökhöz nyúlni, amik segíthetnek új lendületet venni és átlendülni a nehézségeken. Már most vannak új ötleteim a jövőre nézve, és a workshopokat is szeretném majd tovább fejleszteni. 

Az elmúlt időszakban felgyorsult a digitalizáció. Az újabb és újabb digitalizációs megoldások, mint például a digitális fizetés elterjedése, miben hozott változást, mennyiben kínált új lehetőségeket?

Remek dolognak tartom a digitalizációt és azokat a technikai újításokat, amik szélesítik az emberek lehetőségeit, vagy segítségükkel időt tudnak megspórolni a hétköznapokban. Bár a Fatipli Műhely jelenleg még nem nyújt olyan szolgáltatásokat, amelyek elsősorban a digitalizációra támaszkodnak, a megrendelések teljesítése során én magam azonban igénybe veszem ezeket. Nem mindegy például, hogy mennyi időt kell várnom egy-egy alkatrészre - a digitális fizetés megjelenésével jelentősen lecsökkentek a beszerzési idők. Bízom benne, hogy a közeljövőben lesznek olyan új projektjeim, melyek megvalósírtásához én magam is jobban be tudom majd vonni ezeket a lehetőségeket.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most fontolgatják, hogy részt vegyenek a Visa She’s Next pályázatán?  

Elsősorban azt, hogy próbálják meg és higgyenek az ötleteikben, a terveikben. És elsősorban önmagukban. Már pusztán a nevezés beküldésével nyerhetnek: nekem tavaly önmagában a pályázatírás is hatalmas lendületet adott, picit kibillentett a komfortzónámból és sok új ötletem támadt már ez idő alatt is. Fontosak az új impulzusok, a döntőről nem is beszélve. Szóval ne gondolkozzatok tovább, vessétek bele magatokat a pályázatírásba, és higgyétek el, hogy sikerülhet!